Ezt is megértük!

Ebben az évben volt a XX. turista vagy ahogy a gyerekek egymás közt nevezik „Zahoran“tábor. Immár tizedszer jártunk Oravicén a Nyugati – Tátrában.  Anno senki sem gondolta, hogy ez ennyi év után is ekkora lelkes csapatot vonz majd. Idén a tábor lakója volt 46 diák, 4 tanár és 1 fiatal doktornéni. Covid ide vagy oda alig vártuk, hogy elindulhassunk.

A táborlakók számára már az utazás is izgalmakkal teli. Bár a járványhelyzet nem tette lehetővé a vonaton való utazást, de a rózsahegyi pihenő, az út menti rohanó táj, várak, falvak, városok látványa  így is hatalmas élmény. A csapatunk lényegében  déltől északra átutazta az egész országot. 

Az első nap fele utazással és az új táborlakók számára a  környékkel való ismerkedéssel telt el. Már ismerősként köszöntöttük  buszsofőrünket,  a turistaház alkalmazottait, a környező hegyeket és  patakokat. Ezután még várt bennünket egy kis mocsártúra a Büdös-vízi lápi tanösvényen.

A második nap kirándultunk a Nyugati – Tátrába, a Rohácsi- hegységbe. A hegység kedvelt útvonala az az ösvény, amely a hat rohácsi tengerszemet körüljárja és elhalad az ismert vízesés mellett. Igaz, ezt a túrát az útikönyvek olyan ötórás időtartamra jelzik, de a mi  hegyvidékhez kevésbé szokott csapatunknak a melegben, a köves és meredek  terepen ez több mint hét órát tartott.  Mindent kárpótolt az elénk terülő  csodálatos látvány, amit  az érintetlen természet nyújtott! A fáradt,  melegtől kimerült társaság teljesen feléledt, mikor az egyik tavacskánál vadkacsákat etethettek.

A harmadik napon a Jurányi – völgybe kirándultunk. Eleinte utunk az Oravica patak mentén vezetett, Első megállónk a „salaš“ – nál volt. 400 birka szálláshelye volt ez, a hozzátartozó fészerekkel, lakókocsikkal, haszonállatokkal, pásztorkutyákkal és természetesen a juhászokkal és a bacsóval együtt. Utunkat kakukkfűtől illatos réten folytattuk, majd elértük a Jurány patakot és a patak szurdokvölgyében haladtunk tovább. Ez a völgy Szlovákia egyik legszebb helye. Szűk ösvényen, néhol láncokba, máshol csak kiálló szikladarabba vagy egymásba kapaszkodva haladtunk a  2 – 3 méterrel a zuhogó, mészkőbe vájt „fazekakba“ forgó csodálatosan tisztavizű, sok színben pompázó patak fölött.  A túra a hegytetőn ér véget, ahol kellemes pihenőhely van kialakítva. Innen tovább már nem lehet menni, zárt terület (medvék és Lengyelország) van. Rövid pihenő után indultunk vissza táborhelyünkhöz a Bobrovecká Dolina –Bobroveci- völgyön át. Útközben megkóstoltuk a kénes gyógyforrás hideg vizét. A délután pihenéssel telt.

A negyedik nap kissé vadregényesen indult, végül közkívánatra Námesztón kötöttünk ki és hajókáztunk egyet a hatalmas és egyben tekintélyt parancsoló Árvai-víztározón.

Pénteken az elfáradt turistáinknak kedvezve libegőztünk, bár a „keménymag“ itt is feljutott a Kis-Fátra legmagasabb csúcsára a Nagy Kriványra. Délután játék, olimpiai tollaslabdacsata, foci, társasozás, hennázás, dinnyézés várt ránk. Érdekes színfoltja volt a tábornak az a 13 ló és lovasa (olyan igazi vérbeli cowbolyok), akik évente a szlovák-lengyel baráti kapcsolatot ápolva a szálláshelyünknél táboroznak.

Ebben az évben is szombaton strandoltunk. Az időjárás ekkor már esősre fordult, de a helyi forróvizes termálfürdő mindenért kárpótolt bennünket. A vízben mindenki kedvére lubickolhatott, csúszdázhatott vagy éppen a tengeri hullámmedencében „fagyoskodhatott“.

Aki idén lemaradt vagy kedvet kapott, jövőre sok szeretettel várjuk. Köszönetet mondok minden kis és nagy táborozónak az élményekben bővelkedő egy hétért!

Táborunk szponzorai: „Nitrianský samosprávny kraj“ - VÚC,  a Czuczor Gergely Alapiskola Szülői Szövetsége és a A XXI. Század Gyermekéért Polgári Társulás. Köszönet a támogatásért!

                                                                                                                                              Szolár Géhry Mónika tan.néni