Tanulmányi úton Angliában - az OPAL iskolákról....

A TANDEM egy fejlesztő és képző nonprofit szervezet, mely Pozsonyban alakult 2009-ben. Többek között diákok pályaorientációs tanácsadásával, pedagógusok képzésével és fejlesztésével, csapatépítő tréningek lebonyolításával is foglalkoznak. Egy sikeres Erazmus+ projektnek köszönhetően ők képviselhetik Szlovákiát a CAPS - Gyerekek szabad játékhoz való hozzáférése az iskolában elnevezésű projektben, melynek további partnerei:
Gloucestershire Egyetem (Egyesült Királyság) - vendéglátóink és a pályázat koordinátorai,
Palacký Egyetem Olomouc, Fizikai Kulturális Kar (Csehország),
Rogers Alapítvány (Magyarország),
Gesellschaft für Sozialforschung und Bildung (Ausztria),
Gedania 1922 Egyesület (Lengyelország).

A Tandem csapatának köszönhetően Németh Zsuzsanna kolléganőmmel részt vehettünk egy többnapos tanulmányi úton Angliában s megismerhettük Michael Follet módszertanát, mely az OPAL (Szabadtéri játék és tanulás) program tapasztalatán alapul. Az országban számos gyakorlati, e módszert alkalmazó iskola működik. Közülük 4 intézménybe látogattunk el.
Rajtunk kívül még 3 főből állt a szlovákiai delegáció: a Tandem ügyvezetője Urbán Péter és szakmai vezetője Borvák Mária, a Konstantin Filozófus Egyetem doktorandusza Lombos Kornélia alkotta. Sokszínűség jellemezte a 6 ország csapatát, hiszen különféle természetvédelmi, pedagógiai, tréneri és terapeuta szakemberek találkoztak a gyönyörű angol városban, Cheltenhamben.

Miről is szól a projekt?

Íme az ismertető a Tandem oldaláról - KATTINTS!
A játék a gyermeki lét központi eleme. De nem csak az emberek játszanak, játékszerű magatartást felfedeztek már a rovarok viselkedésében is, illetve azt is tudjuk, hogy minden emlősállat játszik kölyök korában.
A játék-kutatók azt állítják, hogy a játék az életről való tanulás alapvető formája, és a játékelmélet szerint a "szociális, testi, szellemi, kreatív és érzelmi" képességek leginkább a játékon keresztül fejlődnek, különösen, ha az egy szabadon választott, belülről motivált és saját magunk által irányított játék. Manapság azonban ez a fajta játék egyre kevesebb teret kap az életünkben, sajnos már a gyerekek életében is. A mai gyerekeknek – különösen a (nagy) városokban – sokkal kevesebb terük és lehetőségük van a játékra, a túlóvatos szülők/ felnőttek miatt kevesebb olyan valóban szabad idővel rendelkeznek, amelyben nincs kötött programjuk, hanem rájuk van hagyva, hogy mivel játszanak.
A gyerekek közösségi életének a legfontosabb színtere a társadalmunkban egyértelműen az iskola. Minden gyerek itt tölti ideje legnagyobb részét.
Az iskolákat úgy kellene kialakítani, hogy több teret és lehetőséget biztosítsanak a játszáshoz: hogy játék-baráttá váljanak. Az Egyesült Királyság tapasztalatai alapján szeretnénk kifejleszteni az iskolák számára egy Játék-barát minősítési rendszert Közép-Európa számára…
Céljaink között szerepel az is, hogy létrehozzunk egy olyan európai szakember hálózatot, akiknek célja "minden gyermek és fiatal támogatása egy olyan közeg létrehozásában, ahol játszhatnak" (Playwork Principles ).

Benyomások és tapasztalások Angliáról

A csapat a megérkezése után számtalan, a megszokottól eltérő szokással, hagyománnyal, rendszerrel találkozott. A baloldali vezetés volt először az egyik legszembetűnőbb különbség. Nagyon keskenyek az utak, egymástól gyakran centikre haladnak el a járművek. A gyalogátkelőhelyeken bár megnyomják a helyiek a zöld gombot, mégis előszeretettel kelnek át a piros jelzésen. A szeszélyes angol időjárás is meglepett bennünket: hol napsütés, de leginkább eső s olykor havazás jellemzi ebben az időszakban. Általános jelenség, hogy a vérbeli angolok még télen is rövidnadrágban, szellős cipőben mászkálnak.
Megfér az országban egymás mellett a számtalan nemzet és kultúra. Elsőre talán furcsának tűnik, de esztétikai érzékünket bizonyára kielégíti a lakóházak és épületek összhangja, hiszen leginkább csak a vörös téglaburkolat látszik mindenütt az egy-és kétszintes házak falán. Függöny és kerítés nincs, de ha van is, kétoldalt kikötik, így mindenki kilát és belát a lakótérbe. A család autója rendszerint a ház ablaka előtt parkol s nem zárt garázsban.
Bizony ebben az országban jól jöhet, ha egykor figyeltünk a matek órán, mert egyéb mértékegységeket használnak: mérföld, láb, inch, font . A másféle időegység miatt 1 órával korábban jártunk, mint idehaza s csodálkozva tapasztaltuk, hogy reggel 8-kor még nincs nagy forgalom. Angliában ugyanis szinte minden 9 órakor nyit, kezdődik (beleértve az iskolát is).
Az angoloknál a főétkezés a vacsora, a hétköznapi ebéd számukra egy szendvics (különösen népszerű a háromszög alakzatú toast kenyérből készített előcsomagolt szendvics). A kiadós angol reggeli viszont nem maradhat el, a “Full English Breakfast” alap összetevői: bacon szalonna, tojás (tükörtojás vagy rántotta), sült paradicsom és gomba, grillkolbász, pirítós és paradicsomos bab. Természetesen angol tea kísér, melyet általában tejjel fogyasztanak.
A gyerekek alapképzése az iskolában 5- 11 éves korig a Primary School-ban történik, ez a mi alapiskolai rendszerünk alsó tagozatának felel meg. Csapatunk éppen ilyen fokozatú iskolákba látogatott el.

Slimbridge Primary School, Slimbridge Village - az iskoláról itt:

Vendéglátóink azonnal játszani invitálták a felnőttek csapatát, megalapozva a kellő hangulatot. Már az első intézmény látogatásakor szembesültünk azzal, hogy e módszert alkalmazó angliai iskolákban a legpozitívabb dolog a stresszmentesség. A gyerekek mosolyogva, boldogan járnak suliba.
Valószínű, hogy a közérzetükre helyezett hangsúly célravezetőbb hosszú távon az eredményesség szempontjából. A frontális oktatás helyett a csoportmunkán van a hangsúly. Az angol gyermekek egyenruhát viselnek az iskolában, melyet a szülők vesznek meg számukra, a segédeszközöket az iskolától kapják. A vörös téglás épület igazi családias hangulatot árasztott. Az állványon szabályosan sorakozó gumicsizmák Angliában nélkülözhetetlen kinti lábbelinek számítanak, melyeket hamar felvettek a kicsik s kezdődött a szabad játék félórája. A játékidő alatt először talán zűrzavarosnak tűnt a szabadban önfeledten rohangáló gyermeksereg. A játékfelügyelők feladata csupán a segítségnyújtás volt szükség esetén, hiszen ok nélkül nem avatkoztak be a kicsik szabad játékába. Az eszközöket: konyhai eszközök, csövek, abroszok, hálók, botok, edények, használaton kívüli gépek sokaságát gyakran egészen kreatív módon használták a szerepjátékaik során a gyerekek. Tétlenkedő vagy unatkozó egyént nem láttunk, valamennyien a tevékenységbe feledkezve játszottak egészen a játékidő végét jelző sípszóig. Ekkor döbbenetünkre a zsivaj elhalkult, majd teljesen megszűnt. A játékvezető felszólítására osztályonként csendben vonultak a termeikbe.

Blue Coat Primary School, Wooton-Under-Edge - az iskoláról itt:

A második helyszínen rácsodálkoztunk az óriási zöld övezetre, mely az iskolát vette körül. A rendezett területen a használt – de játékra alkalmas tárgyakon kívül – fából kialakított játékterek is várják az iskolásokat. Irigylésre méltó a hatalmas tér, a homokozó, a faágakból szerkesztett eszközök, melyek még bennünket is játszani csábítottak.

Scrapstore Gloucester - Részletes információk itt:

A következő állomásunk egy hely volt, ahol a „maradék” kifejezés új értelmet nyer!
Az Egyesült Királyságban már közel 30 éve működnek az úgynevezett „scrapstore”-ok. A „scrap” olyan rész, darabka amelyet már nem használnak fel és a legtöbben kiselejteznének egy-egy munkafolyamat során. A Maradékbazár összeköti a vállalatokat és az adományfogadókat. Célja, hogy a termelés és a mindennapi működés során keletkező anyagmaradékokat eljuttassa oktatási intézményekhez, kézműves csoportokhoz, amelyek kreatívan újrahasznosítják azokat. A gyártók ezzel pedig csökkenthetik a képződő hulladékukat.
A helyszínen Michael Follet részletesen bemutatta az általa kidolgozott OPAL programot és válaszolt a résztvevők kérdéseire is.

Adventure playground (Kalandjáték park), White City

Ez a hely attól vált különlegessé, hogy évtizedekkel ezelőtt önkéntes szülők alakították ki gyermekeik számára a szabadidő játékos eltöltése céljából. Az akkor itt játszó gyermekek szülőként már a saját gyermekeikkel járnak e kalandparkba, gyakran megőrzést is vállalnak szülőtársaik csemetéje felett. A park az évek alatt csodálatos külső és belső játéktérré alakult át, ahol lehetetlen unatkozni.

Bath

A londoniak és környékbeliek kedvelt üdülőhelyére látogattunk egy meseszép angol fürdővárosba.

Beacon Rise Primary School, Kingswood Bristol - az iskoláról itt:

Ez az iskola csodálatosan szép épületben található, melyet szintén óriási zöld terület egészít ki. Gazdagon felszerelt, ötletekben kifogyhatatlan közösségbe csöppentünk. Bármerre néztünk, minden szegletében a térnek kialakított játékterek várták a nebulókat. Az eszközöket itt is hatalmas kinti konténerekben tárolták. Az iskolaudvar a játékidő alatt csak úgy zengett a vidám gyerekhangtól. Bizonyára a kánaánt jelentheti az iskolások számára a játékeszközök és lehetőségek színes kavalkádja. Bár háromszor annyi gyermek látogatja ezt az intézményt, mint az eddigieket, mégis kontroll alatt tartották a játékfelügyelők őket. Számomra a legkedvesebb meglepetést a bokrok között megbúvó, mesterségesen kialakított bunkerek okozták, hiszen képzeletben a gyerekkoromba repítettek vissza. Az aszfaltra felfestett logikai játékok, twister, ugróiskola igazi színfoltja a kinti szabad játéknak. Bevallom, ez a helyszín ragadt magával leginkább.

Oldfield Park Junior School, Bath - az iskoláról itt:

Az utolsó iskola a módszer alkalmazásáért platina éremben részesült. Arról is tájékoztattak bennünket, hogy folyamatosan figyelik iskolásaik érdeklődését a kialakított játékterek iránt. Amennyiben valamelyik sarok kihasználatlan marad, hamar ötletelnek és változtatnak, újabb lehetőséget tárva a gyermekek elé. Bevallom, soha nem láttam annyi fán csüngő apróságot, mint ebben az iskolában. Érdekesnek találtuk a saját veteményes, az állatsimogató és a táncos zóna kialakítását. Ebben az iskolában a kinti játékteret benti játszószoba kialakításával is bővítették azoknak a gyerekeknek a részére, akik szívesebben olvasnak, társasjátékoznak. Az iskolaudvaron a játékidő alatt Disney mesék rajzfilmzenéi szóltak a hangszórókon át.

Csodálatos élményekkel lettünk gazdagabbak és számos ötletet merítettünk az angol iskolák látogatásakor. Azóta is töprengünk, mi az, amit a saját intézményünkben máris meg lehetne valósítani, mert játszani jó! Egyöntetűen megállapítottuk, hogy az itteni gyerekek mozgáskultúrája, koordinációs készsége sokkal fejlettebb. Az intézményvezetők elmondása alapján megszűntek az magaviseleti problémák, javultak a tanulmányi eredmények és sokkal boldogabb közegben találkoznak a pedagógusok a gyerkőcökkel. Kezdetben enyhe ellenállásba ütköztek a szülőkkel, mert a csemetéjüket bizony olykor horzsolásokkal és piszkos ruhában vitték haza. Azonban sokkal ellenállóbbak lettek a betegséggel szemben, edzettebbek, összeszedettebbek és fegyelmezettebbek a mindennapokban. A piszkos ruha pedig? Erre egyszerű volt az igazgató válasza: Ön tiszta vagy boldog gyermeket szeretne? 

KÖSZÖNET AZ ÉLMÉNYÉRT ÉS A LEHETŐSÉGÉRT TANDEM, AZAZ BORVÁK MARIKA ÉS URBÁN PÉTER!

Novák Monika