Czuczor Gergely versei

Ismerkedjünk Czuczor Gergely verseivel!

Folyamatosan közlünk belőlük néhányat.

IGAZSÁGOS MÁTYÁS

Igazságos Mátyás,
Magyarok királya,
Gyere bé az házba,
Az ország házába!

Hol, merre születtél,
Számot adj most nékünk:
Állampolgárságod
Jogos-é, megnézzük.

Kolozsvár városa
Annak neve Cluj rég.
Oláh vagy te, Mujkó,
Bárhogy döntött a nép!

Apád Hunyadi volt
S magyar ügyet védett?
Buda vérmezején
Ölték meg testvéred?

Mindez mit se számít.
Kapcsos Corvinádat
Vidd csak román földre
S feledd az anyádat,

Aki Szilágyi volt!
Jogod itten nincsen.
TB-kártyát, voksot
Dehogy adunk ingyen.

Add át üzenetünk
Rákóczi Ferencnek:
Nem kívánjuk őt sem
Nagyfejedelemnek.

Ukrán kézen Munkács
Hajdan erős vára,
Állampolgárságát
Tőlünk hát ne várja.

Mondja meg Adynak,
S Bánffynak, a grófnak:
Kós Károllyal együtt
Álljanak be mócnak.

"Anyanyelve magyar"-
Vallja Ignácz Rózsa.
Ez már az ő baja -
Nem tehetünk róla!

Szépszavú Áprily,
Jó Tamási Áron,
Nyírő, Dsida Jenő -
Mind sorára várjon.

Ne is reménykedjen
Báró Kemény Zsigmond;
Jósika, meg Herczeg
Egyedül is nagy gond.

Benedek Elek is
Írjon mesét másnak,
Ne a most verbuvált
EU új tagjának.

Tibet kutatója,
Ifjú Csoma Sándor,
Te se gyere hozzánk -
Maradj örök vándor!

Gondolj Aradra és
Néhány bitófára;
Ott sem juthat mindnek
Magyar parcellára.

Aki nálunk különb,
Nincsen szükség rája?
"Magyarok Istene,
Tekints e hazára!"

De talán megérted,
(S nem veszett el minden)
Ha tagadod múltad,
Soká jövőd sincsen.

Saját fajtád kéri:
Kezét el ne engedd!
Lassan száz éve, hogy
Teérted is szenved.

Ideje már régen
Megváltó csodának.
Ne légy hát szégyene
az egész világnak!

Köszönettel, a Szent Korona országának fia:
Czuczor Gergely

Újabb tanmese:
AZ ÁLLATNEMZET ÉS A SASOK

Nagy kedve indult egykor országszerte az
Állatnemzetnek, hogy jelesb idomjait
Mivelje s lépjen fel néhány fokkal közelb
Az emberekhez. Tetszett a terv általán,
S az oktatást a sasneműek vállalák
Magokra. Kik hogy megfeleljenek dicső
Tisztöknek, ottan messze távozának a
Fenhéjázás és martalékok csábitól,
Csupán müveknek és tanoknak élve, és
Örömmel kaptak jó tanácsikon,
S hasznul fogadták a kiváncsi állatok;
De ők magok azt kezdték észrevenni, hogy
Csappannak, és már nem oly síma tolluak,
Milyek valának. Fáradságukért tehát
Dijt kértenek, de ilyen válaszát vevék
Az állatnépnek: "Szégyen tőletek, sasok,
Hogy vágytok hitvány szolgabér után, tehát
Nem éritek be, hogy van szellemétketek,
S dics vár reátok, melyet díjul engedünk?"
Tudósok, oktatók, ez a ti sorsotok.

Egy mese a következő:
A SASOK ÉS A VAKAND
Közel hegyeknek csúcsán ült külön-külön
Két nagy sas, zsákmányt vizsga szemmel lesdelők;
Örvös galambot láta szállni, s elfogá,
Hozzája csapván, egyik. Nemsoká reá
Emez megpillant a harasztban őzikét
Legelni, s villám-sebbel fölkapván viszi
Fészkébe. Látván ezt a völgy zsellérei,
Csodálták erejét a sasnak. "Ó ti bamba nép!
Mit tátogattok? - szólott a kibújt vakand -
Hisz e másik sas csak az elsőt utánozá."

Ilyen vakandul mondotta valaki, hogy a
Béltelki-ház nem más, mint utánzott Tollagi.

Íme az első:
A TÜCSÖK ÉS A HANGYA
Egy rest tücsök egész nyárba
Kedvére danolgatott,
S a gabona – s éléstárba
Nem igen hordogatott.
„Ha ma kedvemre dúdolok,
A holnappal mit gondolok?
A nyárnak van eledele
És gyomrom minden nap tele.“

Így okoskodék magában
Az év kedvező szakában.
De most bezzeg jő a tél!
A kiasszony mivel él?
Most minden, mi élő volt,
A természetben kiholt,
S éhenholtan nyomorog,
Mert üres hasa korog.

A szorgalmatos hangyának,
Vagyis tele kamrájának
Elméne tiszteletére
S tőle eleséget kére,
Ígérvén, hogy tavasszal
Megadja nagy kamattal.
De a megrakott garmada
Gazdája ily választ ada:

“Mit magam hordtam rakásra,
Azt nem pazarolom másra.
Hugocskám! Ha a melegben
Muzsikáltál: a hidegben
Most kedvedre táncolhatsz,
Itt a tél, farsangolhatsz! “