Czuczor Gergely versei

2015. november 24.
2015/2016
Czuczor Gergely versei

vende2_17_a_nagykep
Ismerkedjünk Czuczor Gergely verseivel!

Folyamatosan közlünk belőlük néhányat.

IGAZSÁGOS MÁTYÁS

Igazságos Mátyás,
Magyarok királya,
Gyere bé az házba,
Az ország házába!

Hol, merre születtél,
Számot adj most nékünk:
Állampolgárságod
Jogos-é, megnézzük.

Kolozsvár városa
Annak neve Cluj rég.
Oláh vagy te, Mujkó,
Bárhogy döntött a nép!

Apád Hunyadi volt
S magyar ügyet védett?
Buda vérmezején
Ölték meg testvéred?

Mindez mit se számít.
Kapcsos Corvinádat
Vidd csak román földre
S feledd az anyádat,

Aki Szilágyi volt!
Jogod itten nincsen.
TB-kártyát, voksot
Dehogy adunk ingyen.

Add át üzenetünk
Rákóczi Ferencnek:
Nem kívánjuk őt sem
Nagyfejedelemnek.

Ukrán kézen Munkács
Hajdan erős vára,
Állampolgárságát
Tőlünk hát ne várja.

Mondja meg Adynak,
S Bánffynak, a grófnak:
Kós Károllyal együtt
Álljanak be mócnak.

"Anyanyelve magyar"-
Vallja Ignácz Rózsa.
Ez már az ő baja -
Nem tehetünk róla!

Szépszavú Áprily,
Jó Tamási Áron,
Nyírő, Dsida Jenő -
Mind sorára várjon.

Ne is reménykedjen
Báró Kemény Zsigmond;
Jósika, meg Herczeg
Egyedül is nagy gond.

Benedek Elek is
Írjon mesét másnak,
Ne a most verbuvált
EU új tagjának.

Tibet kutatója,
Ifjú Csoma Sándor,
Te se gyere hozzánk -
Maradj örök vándor!

Gondolj Aradra és
Néhány bitófára;
Ott sem juthat mindnek
Magyar parcellára.

Aki nálunk különb,
Nincsen szükség rája?
"Magyarok Istene,
Tekints e hazára!"

De talán megérted,
(S nem veszett el minden)
Ha tagadod múltad,
Soká jövőd sincsen.

Saját fajtád kéri:
Kezét el ne engedd!
Lassan száz éve, hogy
Teérted is szenved.

Ideje már régen
Megváltó csodának.
Ne légy hát szégyene
az egész világnak!

Köszönettel, a Szent Korona országának fia:
Czuczor Gergely

Újabb tanmese:
AZ ÁLLATNEMZET ÉS A SASOK

Nagy kedve indult egykor országszerte az
Állatnemzetnek, hogy jelesb idomjait
Mivelje s lépjen fel néhány fokkal közelb
Az emberekhez. Tetszett a terv általán,
S az oktatást a sasneműek vállalák
Magokra. Kik hogy megfeleljenek dicső
Tisztöknek, ottan messze távozának a
Fenhéjázás és martalékok csábitól,
Csupán müveknek és tanoknak élve, és
Örömmel kaptak jó tanácsikon,
S hasznul fogadták a kiváncsi állatok;
De ők magok azt kezdték észrevenni, hogy
Csappannak, és már nem oly síma tolluak,
Milyek valának. Fáradságukért tehát
Dijt kértenek, de ilyen válaszát vevék
Az állatnépnek: "Szégyen tőletek, sasok,
Hogy vágytok hitvány szolgabér után, tehát
Nem éritek be, hogy van szellemétketek,
S dics vár reátok, melyet díjul engedünk?"
Tudósok, oktatók, ez a ti sorsotok.

Egy mese a következő:
A SASOK ÉS A VAKAND
Közel hegyeknek csúcsán ült külön-külön
Két nagy sas, zsákmányt vizsga szemmel lesdelők;
Örvös galambot láta szállni, s elfogá,
Hozzája csapván, egyik. Nemsoká reá
Emez megpillant a harasztban őzikét
Legelni, s villám-sebbel fölkapván viszi
Fészkébe. Látván ezt a völgy zsellérei,
Csodálták erejét a sasnak. "Ó ti bamba nép!
Mit tátogattok? - szólott a kibújt vakand -
Hisz e másik sas csak az elsőt utánozá."

Ilyen vakandul mondotta valaki, hogy a
Béltelki-ház nem más, mint utánzott Tollagi.

Íme az első:
A TÜCSÖK ÉS A HANGYA
Egy rest tücsök egész nyárba
Kedvére danolgatott,
S a gabona – s éléstárba
Nem igen hordogatott.
„Ha ma kedvemre dúdolok,
A holnappal mit gondolok?
A nyárnak van eledele
És gyomrom minden nap tele.“

Így okoskodék magában
Az év kedvező szakában.
De most bezzeg jő a tél!
A kiasszony mivel él?
Most minden, mi élő volt,
A természetben kiholt,
S éhenholtan nyomorog,
Mert üres hasa korog.

A szorgalmatos hangyának,
Vagyis tele kamrájának
Elméne tiszteletére
S tőle eleséget kére,
Ígérvén, hogy tavasszal
Megadja nagy kamattal.
De a megrakott garmada
Gazdája ily választ ada:

“Mit magam hordtam rakásra,
Azt nem pazarolom másra.
Hugocskám! Ha a melegben
Muzsikáltál: a hidegben
Most kedvedre táncolhatsz,
Itt a tél, farsangolhatsz! “